Krisztina meséli el a történetét a  kitartásról, a hatalmas szeretetről és arról, hogy készített meglepetést a férjének és a kislányának az első közös Mikulás ünnepre.

Már négy éve ünnepeljük együtt az Adventet a férjemmel, azóta minden alkalommal készítek neki adventi kalendáriumot. Idén sem volt ez másként, bár erősen gondolkodtam, lesz-e a babánk mellett időm tovább készíteni a személyre szabott kalendáriumot, ahogy eddig. De arra jutottam, hogy igazán megérdemli, hogy ezekkel az apró kedvességekkel örömet szerezzek neki.

Mivel kislányunknak ez az első Adventje, Mikulása és Karácsonya, tele voltam tervekkel, hogyan is tegyük emlékezetessé. Nemcsak neki, hanem magunknak is, mint újdonsült család. Apukám szokta mondani, hogy egy férfi életeben három korszak van:

1. amikor még hisz a Mikulásban,
2. amikor már nem hisz a Mikulásban,
3. amikor Ő maga a Mikulás!

Úgy érzem a férjemnek elérkezett  ez a 3. szakasz az életében.

Kitaláltam, hogy varratok egy különleges ruhát neki. Leginkább a klasszikus Szent Miklós történetéhez passzoló palástok tetszettek. Ebből sem volt sok, amit el tudtam képzelni, de egyszer csak megtaláltam azt a képet, amelybe bele is szerettem. Ez volt az inspirációm. Az anyagbeszerzés is kalandos volt, de ezzel nem rabolnám a sorokat, a lényeg, hogy végül sikerült mindent egy rőfösboltból megszerezni .

A neheze, csak ez után jött csak, bár akkor még nem is sejtettem mi vár rám. A kedvenc szabóm, aki a menyasszonyi ruhám rám igazította, külföldön van Karácsonyig.  Ismeretlenül kihez forduljak? Egyik barátnőm varrónőjénél próbálkoztam még, de ő sem tudta vállalni a sok egyéb megrendelése miatt. Még néhány kissé kétségbeesett, ámde sikertelen próbálkozás után kifogytam az ötletekből. Már az Anyukám is megkörnyékeztem, pedig ő sem varr. Segíteni úgy tudott csupán, hogy az egyszer használt, alig húsz éves varrógépemre felhívta a figyelem, mint lehetőségre. A harminc oldalas kezelési útmutató eléggé eltántorította a  varrástól. Na és azok a szavak, mint a spulnitartótok, szálfeszesség állító sem segítettek, és én még azt sem tudtam, hogy kell a tűt befűzni. Az internet jó barátom, így egy videóval megtámogatva a kezelési útmutatót, megtanultam spulnizni (most semmi csúnyát nem mondtam), tűt befűzni, öltésmintát és sűrűséget állítani egy este alatt. Kalandos volt!

A varrógépet már be tudtam indítani, de az anyagot ki kellett szabni. Drága az anyag, fogalmam nem volt hogyan kell szabni, magamra maradtam. Mivel kezdő varrónőnek még mérőszalagja sincs, ezért a szerszámos ládából kölcsönvettem a colostokot, ez akkor nem volt vicces, inkább kissé kétségbeesett mozdulat. Ha ez eddig még nem lett volna elég bonyolult, még azt is kitaláltam, hogy titokban varrom meg, így minden nap, mire a férjem hazaért a munkából eltakarítottam a cérnahulladékot, a bordó bársony cicákat és a műszőrme szöszöket. Egyszer nem voltam elég alapos és majdnem lebuktam.

De eljött a ma hajnal!!!!

Mától én vagyok a Mikulás felesége! Hogy mi a receptje? Először is kell egy csodálatos nagybetűs Férj, aztán élénk képzelőerő. Egy nagyon megértő baba, hogy elkészüljünk a palásttal. Néhány méter meseszép anyag, aranymadzag és gombok, majd egy varrógép, amit sosem használtál még. Hat nap, három éjszaka, 5 törött vagy elhajlított varrógéptű. Ha valahol elakadsz, ne idegeskedj, végy magadhoz Magnéziumot (én két levéllel nassoltam el az elmúlt napokban).

Megérte, ugyanis a Mikulás feleségének lenni valóban mesébe illő érzés!

Köszönöm Krisztina ezt a különleges és szívmelengető történetet! Kis kiegészítés: 2019-ben már két gyermek várja a Mikulást!