Annyira jól sikerült a fotózás, hogy nagy nehezen tudtam csak kiválasztani azokat, amelyeket a bejegyzésbe teszek, mert rengetek készült.

A kulturális különbség miatt izgatott az ország. Sok dolgot hallani, olvasni, látni Japánról, de kíváncsi voltam arra, hogy ezek a dolgok élőben is úgy vannak-e.  Én általában azért utazok, hogy közelebb kerüljek magamhoz. Úgy gondoltam ha egy ennyire másmilyen és távoli helyre megyek, jobban ki tudok kapcsolni, el tudok veszni és meg tudom találni magam.

Alapvetően sem túra tervünk, sem különösebb céljaink nem voltak a turisztikai látványosságokat illetően. Ahogy felkeltünk, mindig rákerestünk az interneten arra, hogy mit érdemes megnézni. Merő véletlen, hogy a látogatásunk egybeesett a cseresznyefák virágzásával. A szállásunk nem messze volt az Ueno parktól, ahol van egy elég népszerű cseresznyefa sétány. Amikor először jártunk ott, március 16-án, még csak egy-két fa virágzott.

A kirándulásunk utolsó napjaiban (23-án este és 24-én reggel)  volt lehetőségünk visszamenni, és megcsodálni a virágba borult fákat. Gyönyörű volt, sajnos a fényképek nem tudják igazán visszaadni az élményt. Olyan, mintha a tavasz tündére elvarázsolta volna az utcát és az embereket, akik arra járnak.

Készülnek a fotók

Mehet az Instagramra

Nagyon érdekes volt látni a hagyományos piknikezőket a fák alatt. Romantikázó párok, családok, baráti társaságok a cseresznyefák alatt terítenek és onnan nézik a virágzást akár nappal, akár sötétedés után.

Ami szokatlan, hogy itt az irodaházak előtt, vagy a mellékutcákban is cseresznyefa van, tehát a legeldugottabb helyen is látni lehet a virágzást, nem csak a népszerű parkokban.

Éjjel csodaszépek a kivilágított fák

 

Minden fa egy egyéniség