Eltört. Értékes volt és különleges. Sírt és dühös volt, hogy miért nem vigyázott jobban. Nagy becsben és vitrinben tartotta az anyukám, a Meissen készletét, amit az ötvenes évek elején kapott nászajándékba. De most már nem teljes, mert eltörte az egyik tányért.

Egy évig próbáltam pótolni neki, kerestem aukciós oldalakon, bolhapiacokon, porcelános oldalakon. Nem találtam azt a mintát. Felmerült egy kósza gondolatként a restaurálás, de valahogy sohasem jártam utána.
Egyszer viszont jött az ötlet, amelyet annyira szerettem, hogy már csak a megvalósítása foglalkoztatott. Ékszerész barátnőm kezébe nyomtam a letört darabokat és megkértem, hogy ha lehet akkor készítsen belőle medált. Két minta tűnt megmenthetőnek, úgy vette át a darabokat, hogy megpróbálja, de nem ígér semmit. Egyszer csak telefonált, hogy mehetek a medálok készen vannak. Gyönyörűen kivágta a törött darabokból a mintákat és ezüst foglalatot készített nekik.

Szépséges ezüst láncot választottam a mívesen megmunkált medálokhoz. Édesanyám kiválasztotta az egyiket, a sokadik házassági évfordulójukra kapta vissza a tányérját. Ugyan kissé más formában, de mégis visszakapta. Nem gyémánt nyakék, annál értékesebb nekem, a másikat én viselem.

Eltört, de újjászületett! Köszönöm Márti! Igazán csodálatosat és maradandót alkottál!

Márti Facebook oldala itt található.