Örök emlék lesz a szeretett fákból

Öröm látni, ahogy apa és fia együtt dolgozik, és a nyers fából csodás dísztárgyak születnek.

Szabó János rendkívül közvetlen, mintha régen ismernénk egymást, úgy beszélgetünk. Követem a hobbi oldalát a Facebookon és egy picit belelátok a műhelye falai közé. Annyira érdekessé teszi a faesztergályos munkát, hogy megnézem a videóit, bejelentkezéseit és persze csodálom a kész munkáit.

Nálad hogyan indult a fa iránti szeretet, miért lettél faesztergályos?

Mindig is szerettem a fával foglalkozni. Asztalos az eredeti végzettségem, de nem ebben a szakmában dolgoztam. A faesztergályosság hobbi számunkra, a munkám teljesen más. Asztalosból vendéglátós lettem, most pedig fogászati eszközök értékesítésével foglalkozom, területi vezető vagyok.

Miért a többesszám, nem csak a te hobbid az esztergályozás?

Nem, mivel a családban a Milán fiam is megfertőztem, ugyan a kislányom Eszter is kipróbálta, de neki inkább a modern tánc lett a kedvence – érthető módon. Milánnál viszont szerelem a fával való munka, amióta kipróbálta töretlen lelkesedéssel űzi ezt a szép szakmát. A feleségem Zsuzsa, nagyon türelmes velünk, hiszen a forgácsot kicsit nehéz kimosni a ruhából. Milán egyébként a faesztergályosok egyesületének legfiatalabb tagja.

Mit kell tudni az egyesületről?

A Magyar Faesztergályos Egyesület célja, hogy ezt a kihalt szakmát, amelyet már nem tanítanak iskolában életben tartsa, bemutatókat szervezünk és népszerűsítjük ezt a famunkát. Ha valaki manapság meg szeretné tanulni a faesztergályos szakmát, csakis a régi mesterektől tudja ellesni a fogásokat.

Mesélj egy kicsit a fáról, volt ritka vagy különleges fa, amellyel dolgoztál?

Szeretek a fával kísérletezni, a legutóbbi próbálkozásom, hogy nyers, azaz a frissen kivágott fából azonnal elkészítem a tálat és figyelem a változását. Ahogy szárad úgy változik az alakja, mindig egyedi és szabálytalan forma lesz a végeredmény.

Mamutfenyőből tál – eddig a legkülönlegesebb fa, amellyel dolgozhattam, igazi ritkaság. A története, ahogy hozzájutottam kicsit szomorú, mivel Zalahalápon- tőlünk nem messze – volt található egy mamutfenyő, de sajnos egy betegség megtámadta és ki kellett vágni. A polgármester urat megkeresve kértem egy kis darabot, amelyből egy tálat készítettem a falunak, hogy így őrizhessék meg a fa emlékét. Igazán különleges élmény volt ezzel a ritka fával dolgoznom, egy 37 cm átmérőjű tál készült és már át is adtam.

Örök emlék – többen megkeresnek azzal, hogy a családi házuk kertjében kipusztult egy fa, amelyhez sok kedves pillanat fűzte a családot és segítsek nekik egy emléktárgyat készíteni a fából. Igaz már nem a hűs lombok alatt terítenek meg a családi ebédnek, de készülhet egy szép tárgy az elpusztult fából amelyre, ha ránéznek, akkor eszükbe jutnak a családi történetek. Általában tálak készülnek ezekből a rönkökből, nekem a teljes fára nincs szükségem, de ha eljut hozzám egy rönk, amely méretét a kért tárgy tekintetében megbeszéljük, akkor csak a munkadíjamat kell kifizetni és elkészülhet az örök emlék.

Hova fejlődhet még ez a hobbi, mesélj a terveidről?

Milánnak szeretnék egy profin felszerelt műhelyt kialakítani, mert az a terve, hogy fával fog foglalkozni, a cél az, hogy ez biztos alapot teremtsek az elképzeléseinek, így megalapozva a szakmáját.

A tálak készítésével való kísérletezést nem hagyom abba, mindig van valami, amit szeretnék kipróbálni.

Továbbadom a megszerzett tudásom workshopok keretében, ahová lehet folyamatosan jelentkezni. Nem csak azokat tanítom, akik ebben a szakmában képzelik el magukat, hanem azokat is akik csak egy szép tárgyat szeretnének saját kezűleg elkészíteni, de se tudásuk, se szerszámuk nincs hozzá. A tárgyat hazaviszik használatra készen, a forgács és a por pedig itt marad.

Mit köszönhetsz annak, hogy kinyitottad a műhelyed ajtaját és megmutatod a faesztergályos munkát a Facebookon?

A hobbim fenntartását, mert a termékek eladásából finanszírozzuk a műhely egyre bővülő gépparkját és a rengeteg biztató üzenetet, amelyek megerősítenek abban, hogy jó úton járok.