Nemrég találkoztam a punch needle technikával, amely könnyű sikert ígér az alkotóknak! Szeretném nektek bemutatni ezt a technikát, sőt Pantyureket is, akitől tanultam.
Gondolom mindenki ezzel kezdni, de a neved mellett nem tudok csak úgy elmenni. Kérlek, meséld el miért ez a művészneved? Hogyan lettél Pantyurek?
A második keresztnevem Anna, mert édesanyám tervei szerint Panninak szeretett volna becézni, aztán valamiért sosem hívott így. A szüleim egy baráti házaspárral építettek ikerházat, így az ő gyerekeikkel együtt nőttünk fel, s mivel sokat voltam náluk, a családfő valahogy ezt a becenevet találta ki nekem. Amikor gondolkodtam, mi is lehetne az oldalam, vagy az általam kreált brand neve, akkor jutott eszembe ez a név.
Jó ötletnek találtam, mert fura hangzása van -imádom a fura-vicces dolgokat- és ez beleillett az elképzelésembe. Nem mellesleg máshol hasonlót sem hallottam, ez is jelentős érv lett.
Punch needle – te hogyan nevezed magyarul ezt a technikát?
A technikát nálunk régen böködésnek hívták, de ez a kifejezés – bár illik a módszer működéséhez – nekem valahogy nem barátságos. Én fonallal való firkálásnak rövid nevén fonalfirkászásnak hívom. A tűt magát pedig e gondolat mentén hímzőtollnak.
Kell bármiféle előképzettség a technika elsajátításához?
Nem igényel előzetes jártasságot kézimunkázás terén, és úgy gondolom, a hímzőtollon kívül a lányok ismerik a hímzőkeretet és a fonalat. Csak a toll működését kell elsajátítani, és onnantól nagyon könnyen alkothatunk vele.
Egy workshop alatt megtanulható? Ha nem tud valaki elmenni egy workshopra akkor hogyan tanulja meg?
Workshop -vagy ahogy én szeretem nevezni- műhelypercek alkalmával mutatom meg, hogyan működik a toll a fonalakkal és a szövetekkel, így mire vége egy ilyen alkalomnak, a részvevők tudni fogják otthon az egyedi elképzeléseiket megvalósítani. Tulajdonképpen szerintem öt perc elég, hogy a működését megértsük, és onnantól csak finomítani és kísérletezni kell vele.
Persze a workshop nem mindenki számára elérhető – bár egyik vendégem egészen Gyuláról utazott hozzám- de maga a punch needle technika lépései, trükkjei megtekinthetők a weboldalamon, valamint az erre alakított csoportban, ahol szeretettel várom az érdeklődőket. Privát üzenetben is szívesen segítek, ahol egy fotó alapján például nagy valószínűséggel meg tudom mondani, működni tudnak-e az ott szereplő alapanyagok a tollal, illetve ha elakadnak valahol, abban is tudok segíteni.
Mi az alapkészlet, amivel érdemes elkezdeni a gyakorlást?
Ha bele akarunk vágni eme alkotó folyamatba, egy hímzőtollra lesz szükségünk egy hímzőkeretre, szőtt textilre és fonalra. Ha ezek jól vannak összeválogatva, neki is tudunk kezdeni. A kis Facebook boltomban megtalálható kezdő készlet, illetve többféle tű, szövet és egyéb kellékek. A kezdő készlet mellé mindig adok egy kis füzetet az alap tudnivalókkal, vagy ha lehetőség van rá, inkább PDF formában küldöm el.
A weboldalamon pedig fel vannak sorolva az esetleges kérdések, amik felmerülhetnek munka közben. Szinte bármilyen fonal alkalmas a felhasználásra, amit csak be tudunk fűzni a tűbe. Az egy szálas hímzőfonaltól egészen a 3,5 mm átmérőjű fonalakig alkothatunk.
Milyen fonallal érdemes kezdeni? Vékony vagy vastag?
Az én két személyes kedvencem a Geszterlánc műhelyében készült kézzel festett- és a Scheepjes Stone Washed nevű fonala.
Amikor képet készítesz, hogyan választod ki a témát? Már a workshopon is láttam, hogy főleg állatos képeid vannak és külön tetszik, hogy minden állatkának van saját története!
A képeim témája legtöbbször valamilyen mókás állatka. A mesevilág, a hóbortos-vicces élőlények vonzanak leginkább, mert mosolyt csalnak az arcunkra. Azt gondolom, hogy felnőttként olyan sok komoly dologgal kell foglalkozni, hogy szükségünk van belemerülni kicsit a mesevilágba, és tapasztalataim szerint az elkészült képeket nem csak gyerekszobába veszik a szülők, hanem sokszor saját magunknak. Szerintem pont ezért.
Milyen terveid vannak jövőre?
Most nagy ugrás volt nekem, hogy tudásomat végre élőben is megmutathattam az érdeklődőknek. Nem kevés bátorság kellett hozzá, hiszen közel egy éve gondolkodtam rajta. Leginkább a felhőtlen alkotást kedvelem, mindig valami új ötlet hajt előre. És az utóbbi műhelypercek élménye rengeteg energiával és kedvvel töltött fel, hogy másokat is megismertessek ezzel a kikapcsolódási formával. Nagyon jó volt megélni, ahogy a komoly felnőtt nők a megtervezett fonalképükre fókuszálva, koncentrálva átlényegültek újra kislányokká váltak, akik önfeledten alkothattak.
Azt hiszem sok elmélyült percet adhat ez a foglalatosság, és más kézműves technikákkal szemben igazán gyorsan készülhet el, amit megálmodtunk.
