Meglepetés és vidám dekoráció készült a tűzifának szánt akác-és nyárfából. Nem ez az első fanyuszi, amelyet János Marcinak készített.. Tavaly az első a próbadarab volt, azon lehetett kikísérletezni, hogy milyen legyen a formája, hogyan érdemes összeilleszteni a darabokat.

Türelemjáték

A levágott fadarabok csapokkal vannak összeillesztve, így akár szét is szedhető. A nyuszi jó pár óra alatt készült, mivel hosszú volt kiválasztani a megfelelő darabokat, mérni és persze pontosan vágni. Megesett, hogy a vágás során derült ki, hogy az épnek tűnő fa belül mégsem tökéletes. Lassan alakult ki a végleges forma, de egy nagyon bájos arc néz vissza ránk.

Húsvéti dekoráció

Kezeletlenül a fa szépen beérik, de ha kitesszük az udvarra érdemes felkészíteni a kinti életre. Húsvétkor a puttonyban pár színes csokitojás fog lapulni várva, hogy megtalálják.

Engedjétek meg, hogy elmeséljem, amikor kerestem a megfelelő hátteret a fotózáshoz eszembe jutott a Nagymamám 1919-ben készült vizes padja, amelyet pár éve festettem újra, így megmentve a teljes elporladástól. Lassan újra kellene festeni, de úgy éreztem tökéletesen illenek egymáshoz.

Édesanyám nagyon örült, hogy megörökítem a padot, azt viszont kevésbé értékelte, amikor a vitrinből kikaptam a Zsolnay csészéjét és beültettem virággal. Szerencsére probléma nélkül megúszta a fotózást és elmosva visszakerülhetett a helyére. Boldog vagyok, hogy ennyire személyes lett ez a pár fotó és megmutathatom nektek. Újrahasznosítás felsőfokon, több generáción átívelve!

Köszönöm Jánosnak, Marci nagybácsijának a türelmet és a szeretetet ahogy ezt a nyuszit elkészítette! Így lett lelke is ennek a fa nyuszinak.